EMLÉKEZÜNK...     EMLÉKEZZÜNK!
 
Október 22-én, a kora délutáni órákban kaptuk az értesítést:
szeretett kolléganőnk, Kovácsné Gyepesi Erzsébet csendesen elaludt örökre.
Oly friss még a hír, hogy szinte felfogni sem voltunk képesek.
Egész nap Róla beszélgettünk a tanáriban, a folyosón, az udvaron. Nagyon aggódtunk érte, rossz előérzetünk volt. Miért pont ezen a napon történt mindez? Hisz eddig sem telt el nap, hogy ne érdeklődtünk volna állapota felől. Ez a kedd délelőtt mégis más volt.
Éreztük talán, hogy most, ezekben az órákban készül elhagyni bennünket?
Így lehettünk vele az utolsó pillanatokban?
Gondolatban mindenki foghatta a kezét?
Érezte-e vajon, hogy az egész alsó tagozat, az iskola egy emberként mellette volt?
Tudta-e, hogy milyen mélyen rázott meg bennünket a kegyetlen hír, többé már nem láthatjuk mindig vidám, mosolygós arcát, nem hallhatjuk jóízű nevetését a folyosón?
Miért ilyen kegyetlen a sors?
Nemrég, június 1-jén ünnepelte 52. születésnapját. Ekkor még senki nem gondolt arra, hogy ez volt az utolsó. Oly sok feladata, teendője, terve volt még az életében.
Júniusban elvitte erdei iskolába az osztályát, majd elbúcsúzott negyedikes tanítványaitól. Jó szívvel engedte őket a felső tagozatba, mert tudta, hogy őket is alaposan felkészítette, kiváló alapokat adott nekik is, mint előző tanítványainak, akiket most ballagtatott el a nyolcadik osztályból. Örömmel várta az új kis elsősöket. Boldog igazgatottsággal készült, hogy egy újabb generációt tanítson meg a betűvetésre, együtt induljanak el az „ABC országba”, a betűk birodalmába és közösen fejtsék meg a matematika tudomány rejtélyeit.
Nem ismerhette már meg őket.
Júliusban jelentkezett a betegség először. Orvostól orvosig jártak, mindent megpróbáltak szerető családjával együtt, hogy leküzdjék azt az agresszív betegséget, mely megtámadta a szervezetét.
Alig telt el 3 hónap és már nincs köztünk.
Nem rajta múlt.
Küzdött.
Élni akart, látni felnőni két gyönyörű kis unokáját. Átadni tudását, szeretetét nekik és tanítványainak.
A szörnyű betegség azonban nem engedte meg neki ezt, idő előtt ragadta el tőlünk.
Egy tartalmas, sikerekben, fájdalmakban és örömökben gazdag életút végére pont került.
Kollégák, tanítványok és szülők búcsúznak most tőle megtört szívvel.

Erzsi! Nyugodj békében!